Nemrég, egy ELTE-s lány készített interjút Lovasival, miután Lovasi Lackfi János verseket énekelt.

Ez adta az ötletet nekem mostanában majdnem mindenhez. Ehhez az egész klubhoz is. Tudom, hogy régóta vitatkoznak egy csomóan, hogy most akkor ezek a Kispál számok dalszövegek, vagy pedig versek-e, de azt hiszem én végre eldöntöttem, legalábbis magamnak. :)

Lássuk a cikket, kicsit megrövidítve:

Lovasi András: költő

"Milyen érzés verset énekeli?

Nekem igazából a vers is egy dal. Mindegy mit éneklek: verset vagy dalt. Szerintem van egy vékony határvonal a vers és a dalszöveg között, valószínűleg az, hogy a vers megáll-e önmagában, a zenei környezet támogatása vagy ellenpontozása nélkül. Vannak dalszövegek, amelyek versek és vannak versek, amelyeket inkább dalszövegnek neveznék. A koncerten elhangzottak természetesen versek, de azzal, hogy dalformát kaptak némelyiknek egészen komoly dalszöveggé vált. Olyan értelemben is daloknak nevezném, hogy dalszerkezetük van: visszatérő elemek, refrének stb. Tehát nem nevezhetjük egy szolgai vers megzenésítésének. Ezek tulajdonképpen dalok. Nyilván Lackfi János pedig örül neki, hogy ezek dalszövegek is, mert azt gondolom, hogy mindenki használati tárgyakat gyárt amikor verseket ír, és hogyha ezek a versek többféleképpen használhatók, továbbá más kontextusba kerülve is működnek, akkor azt jelenti, hogy a szerző jó dolgot csinált.

Korábban azt nyilatkoztad, hogy jó érzés végre "csak" szócsőnek lenni. Szerintem ma este nem csak egyszerű rezonőr voltál, sőt, egészen Kispál- vagy Kiscsillag koncert - hangulatot teremtettél.

Igazából senki sem tud kibújni a saját bőréből. Más az előadás és más az album. Az albumon visszafogottabb voltam. Az előadáson pedig megpróbálok egyre inkább az elején ez nem volt annyira jellemző a dalok mögé állni, ahhoz, hogy átjöjjenek. És akkor ez óhatatlanul is kicsit olyan lesz, mint a Kispál és a Borz vagy a Kiscsillag."

A versek "tárgyak" hasonlatot írta a szövegkönyvre is, aminek a hátulján pl azt lehet olvasni, hogy olvassunk verset a wc-n, ha jól emlékszem. Vagyishogy használjuk, éljünk folyamatosan a szöveggel, a szövegben és ne tartsuk vitrin mögött.

És itt jön a lényeg: Lovai dalszövegíró. Csak éppenséggel zseniális. Olyan mintha írna valamit, betenné az ominózus vitrin mögé és aztán, amikor megpendíti a gitárhúrt széttörik a vitrin és átlyuggatja a papírt. Elszakadnak a szavak, kicsit szétzuhan a vers, viszont átváltozik dalszöveggé. Valószínűleg ritmusra lyukadnak ki a sorok...

Lovasi András: rockzenész